Történelem

Településfejlődés

Bodrogszerdahely Szlovákiában a Felső-Bodrogköz legnagyobb községe. A Bodrogon átívelő közúti hídtól délre, a síkság és a magaslatok találkozásánál kialakult település. Nyugatról a folyó holtágai szegélyezik, keletről a Tarbucka dombjai határolják. A község betelepitése az őskorban kezdődött el, amikor a neolitikus településre a Bodrogkerezstúry és nagypáli, valamint Füzesabonyi kultúra nagy behatással volt. . Első írásos elmítése 1273-ból való. Legjelentősebb birtokosai az évszázadok során a Szerdahelyi, Bocskay és Vécsey családok. A települést  1 355-ben  két néven is említik, mint Eghazos Zerdahel és Wassarus Zerdahel ami 1 927-ben változott meg Bodrogszerdahelyre. A községben áll egy templom a 13.- dik századból. Egy kis középkori vár, amelyet 1 670-ben leromboltak, ennek helyére építettek 1 700-ban egy kastélyt, amely a 16.-dik században a Szerdahelyi család tulajdonában volt. Később Sóós és Serédi családoké is. A község gyakran váltott földbirtokost, még végül a Vécsey család vette birtokába a kastélyt. Innen származik a Vécsey kastély elnevezése. Vécsey báró személyes tanácsosaként dolgozott évekig  Kossuth Lajos,  aki a bárónő ajánlására felkerült a Pozsonyi országgyűlésbe. Ennek tagjaként részt vett a politikai élet zajlásában. Tevékenységéről leveleiben rendszeresen beszámolt Vécsey bárónak, aki e leveleket felolvastatta a falu lakosainak is.

Fontos változás volt a település életében, hogy a felségárulással vádolt Bocskay István birtokainak jelentős részét a császárhű Vécsey család kapta meg, akik 1647-től évszázadokig döntő szerepet játszodtak Bodrogszerdahelyen. A család szép kastéllyá alakítatta a kurucháborúk idején romossá vált várat, sőt I. Lipót idején pallosjogot is kapott. A vécsey család egyik ága egészen 1945-ig itt lakott.

Bodrogszerdahely kis mezővárosi fejlődése a Rákóczi-szabadságharc idején megtört. A folytonos harcok és pusztítások mellett az elemi csapások sokasága érte a szerdahelyieket. Árvíz rombolt, járvány tizedelte a lakosságot, házak égtek le.  1890-ben megépül a református templom.

Az 1938-1944 évek után Bodrogszerdahely a Magyar köztársasághoz volt csatolva. Az I.világ háborúnak községünkből 40-en estek áldozatul, és nagyon sok szőlő ment tönkre, ezért a helyi borászok egyesületet alapítottak.

A háborús mozgalmas évek után, amikor a magyar kissebséget megfosztották a polgári jogaiktól, megkezdték a háború által megrongálódott község helyreállítását. Bodrogszerdahely lassan elkezdte magváltoztatni arculatát. Az utakat megjavították és megerősítették, új házak épültek.

1954-től üzembe helyezték a Prefát-épitészeti anyagok gyártására. 1963-ban átadták az új 23 osztályos alapiskolát, szlovák és magyar tanítási nyelvvel. Új óvoda 60 gyerek számára a kastélyban, és új épületben 35 gyerek részére nyílt meg. Felépült az amfiteáter, Fiatalok klubja, Idősek othona, új széles vásznú mozi, könyvtár és Kultúrális központ. 1975-után tovább építették a közúthálózatokat, és felépült a hallottasház és a helyi sportpálya.

Gazdálkodás

A község lakosai töbnyire a mezőgazdasági területen dolgoztak, de borászati és kézműves tevékenységekkel is foglalkoztak. A település – Királyhelmec után – a Bodrogköz második legjelentősebb bortermelő települése volt, 1895-ben 260 kat. holdat kitevő szőlőföldekkel. Az első Csehszlovák Köztársaságban elnyerte a község a mezőgazdászok és borászok elnevezést. Még az 1926-1938 évi munkás sztrájk sem volt nagy veszteség, hiszen a föld struktúrája töbnyire mezőgadasági klímával rendelkezett, kiváltképpen ezen a környéken és erősítette ezt az, hogy jelentős állami tulajdon volt jelen.

A Bodrogszerdahely elnevezést a község annak alapján kapta, hogy az északi részét a Bodrog folyó szeli át ami az Ondava és Latorca összefolyásából keletkezik.

Bodrogszög községet 1960-ban Bodrogszerdahelyhez csatolták, de 1990-től újra önálló település lett.

Katron 1440-ben és a 15.században megszünt.

Zompod az 1358-as években településként említik.

Tajba község 1263-ban Palóciaéké volt de a török megszáláskor megszünt.